Ez az első vendégbejegyzés a blogon amit nem én hanem Géza barátom írt. Szerintem igazán jó lett, biztos vagyok benne, hogy nektek is tetszeni fog. 🙂 Mindössze annyit tennék hozzá, hogy Izrael továbbra is adja az egyetlen hátránya a nagyon magas árak. Jeruzsálembe szerintem egyszer az életében mindenkinek el kell mennie vallástól vagy ateizmustól függetlenül, mert páratlan és különleges élmény.
Ha március 15-ei hosszú hétvége, akkor Izrael! Nálunk ez már szokványosnak mondható, ahogy tavaly úgy idén is ezt az úti célt választottuk az ünnepléshez. Annyi különbséggel, hogy az elmúlt évben a Vörös tenger partján sütettük magunkat Eilatban, idén a napozáshoz Tel-Avivot és Földközi-tengert választottuk. Az indulásunkat ezúttal is kicentiztük, ugyanis a felszállás előtt gondoltuk beugrunk egy gyors reggelire, és nemi kedélyjavítóért a Ferihegyi Mastercard lounge-ba, a harmadik unicum/vodka után arra lettünk figyelmesek, hogy last call kiírás villog a nekünk szóló Wizzair járat mellett!
Rohanás át a terminálon, pittyentés a kapunál, buszra fel, kis várakozás a lépcsőnél, leülés, take off. A 3 és fél órás repülőút után landoltunk Tel-Avivban ahol 20 fok körüli hőmérséklet és az enyhe szél mellet a már ott megszokott szigorú be- és kiléptetési procedúra fogadott bennünket. Miután átverekedtük magunkat a marcona határőrökön, vonatra szálltunk. A repülőtéren egyszerűen átszállhatunk a helyi vonatra, ami 10 perc alatt a belvárosba visz bennünket. A Taxit nem érdemes használni, ugyanis elég drága a reptértől a centrumig (160-170 sékel) a vonatjegyhez viszonyítva (13,5). Mivel helyi idő szerint 10:30-kor landoltunk volt időnk, hogy a szállodát egy közepes hosszúságú sétával közelítsük meg, amit egyébként egyáltalán nem bántunk meg (kivéve Eszter, akinek az első kilométeren feltörte a sarkát az új cipője), mivel már ekkor érzékeltük, hogy egy nagyon élhető városba érkeztünk! Rengeteg park, és köztér, fiatal családok kisgyerekkel és kutyával. Színes, fiatalos, ez a kb fél-milliós város, ami egyébként Izrael kulturális és gazdasági központja. A városra jellemző a kétarcúság a 21. századi felhőkarcolók mellett (amiből többet találunk itt, mint Miamiban) éppúgy szép számban találkozhatunk öreg romos düledező viskókkal is. A szállodába érkezés után nyakunkba vettük a várost és egy tengerparti sétával indítottunk. 2 kilométer után kissé megfáradtan egy tengerparti büfében pihentünk meg, ahol elfogyasztottunk egy elég borsos árú koktélt, és ekkor már sejtettük, ez sem lesz egy lowbudget kiruccanás. A koktélozás után Jaffa városrészig sétáltunk, ami 1950-ig külön város volt, és aminek nevét egy néhai kereskedőről és narancsültetvényesről kapta. (Ha valakinek most beugrott a Jaffa szörp, az nem a véletlen műve.) A kimerítő nap végén vacsora után hamar vissza siettünk a szállodába, ugyanis másnap indultunk Jeruzsálembe.
Reggeli után (ami nem volt túl bőséges, és választékos) időben jött értünk a szervezett busz, és egy másfél órás buszozás után megérkeztünk Jeruzsálembe. (Az utazást egyszer egyébként megszakítottunk, egy Elvis bár kedvéért… Ennek hátterében az Izraelben megszokható jatt lehetett. Ott így működik minden, ha hozol turistát, kapsz jattot. Ez megy a taxi rendeléskor a szállodában, a bárnál ahová a kutya sem menne egyébként, az étterem, és a szuveníres is így működik, ha a tourgide bevisz oda egy csoportot, perkálnak a szolgáltatók, ezen nem kell fennakadni, na de vissza Jeruzsálemhez). Nem vagyunk a szervezett dolgok hívei, szeretjük magunk felfedezni a látványosságokat, de itt úgy gondoltuk jobb, ha lesz idegenvezetőnk. Szerencsére jól döntöttünk, ugyanis ebben a városban ahol az európai értékek alapjai nyugszanak, semmi nincs kiírva angolul, és ha az embernek nincs helyismerete, lehetetlen el- és kiigazodni, hogy éppen hol és mit lát.
Jeruzsálemben az első helyszín, amit megnéztünk az óvárostól keletre a Gecsemáné kert és a Nemzetek-temploma volt. Már itt érzetük, hogy Jeruzsálem különleges, de a java csak ezután következett. A kert és a templom után újra buszra szálltunk és az óvárosban kezdtük meg a sétánkat. Az 1 négyzetkilométeren fekvő szűk utcákban bővelkedő város, nyüzsög a turistáktól, a négy negyed (keresztény, zsidó, muszlim, örmény) pedig különleges élményt nyújt az odaérkezőknek. Számunkra a keresztény negyed nyújtott felbecsülhetetlen élményt a Szent Sír-templommal és a Biblia által említett helyszínekkel. Hosszú tömött sorok majdnem mindenütt, de megéri várni a különös élmény és energiák miatt. A keresztény negyedből átsétáltunk a zsidó negyedbe, itt található a Siratófal, aminek környéke a mai napig Jeruzsálem puskaporos hordója, ennek megfelelően itt érezhető a legerősebb katonai jelenlét. Innen értünk át a muszlim negyedbe, ahol átlépésünk után egyből meghallottuk az al-Azánt (imára hívás), ami elképesztő forgatagot idézett elő a szűk utcákon, az amúgyis nyüzsgő negyedben. A városban itt található a Jeruzsálem egyik szimbóluma a Sziklamecset, ami sajnos turisták által nem látogatható kivéve, ha muszlim vallásúak. Az utolsó sétánk az örmény negyedbe vezetett, ami a korábbi zsúfoltsághoz képest kissé visszafogottabb volt, de lehet, hogy ez a közelgő Sábátnak volt köszönhető. Ebben a negyedben van a Coenaculum, amit az utolsó vacsora helyszíneként tartanak számon és itt található Dávid király sírja is. Pénteki sétánk itt zárult majd indultunk vissza Tel-Avivba, ahol egy jó vacsi után gyorsan ágyat fogtunk, ugyanis éjszakai indulást terveztünk a Holttengerhez, hogy ott megnézzük a napfelkeltét.
Hajnal kettőkor keltünk, és ekkor kezdődött el utazásunk kálváriája ugyanis a busz, aminek 2:30 perckor kellett volna megérkezni, se híre se hamva nem volt sehol, a velünk várakozó kb. 20 fős társaság tagjai felváltva hívták az utazásszervezőt, de érdemi tájékoztatást nem kaptunk. Egy óra várakozás után megérkezett egy sofőr, aki annyit mondott, hogy a másik buszt baleset érte, és hogy 3 választásunk van, visszakérjük a pénzt, vagy nappal nézzük meg a Holt-tengert (napfelkelte nélkül) vagy másnap hajnalban megyünk. Közös egyetértésben arra jutottunk, hogy akkor nézzük meg a következő napfelkeltét, a kérés a sofőr részéről az volt, hogy ezt reggel a központi telefonszámon jelezzük. Néhány óra alvás után a szálloda recepciósát megkértük, hogy hívja fel nekünk a megadott számot és foglalja át nekünk az utat, ekkor jött a legkellemetlenebb dolog, az utazásszervező diszpécser szolgálata nem tudott semmit az esetről, hogy azon a napon nincs ilyen túra, és azzal gyanúsítottak minket, hogy mi nem voltunk ott a megfelelő helyen a megjelölt időben. Ezután további hosszas telefon beszélgetések és egyeztetések kezdődtek 2-3 óránként, aminek az lett a vége, hogy visszakértük a pénzünket, és sajnos ezúttal sem jutottunk el a Holt-tengerhez. Kissé csalódottan aznapi elfoglaltságnak a szálloda közelében lévő tengerpartot választottuk, ahol a közepes erősségű szélben és az erős napon erősen lepirultunk. A láblógatás végeztével az estét egy bárban töltöttük, ahol talán életünk legjobb vízipipáját kaptuk, hosszasan beszélgettünk könnyed témákról az élet nagy dolgairól, felváltva nemi alkohol kíséretében.
Visszatekint elmondható, hogy habár nem ez volt az utolsó esténk Tel-Avivban, de mindenképp a legemlékezetesebb. A vendéglátásról egyébként elmondható, hogy kedvesek, de rafináltak! A kirendelt italok mellé hoznak sörkorcsolyát, még akkor is ha nem kértél, amit ha elfogyasztasz, akkor természetesen ott díszeleg a számlán fizetéskor, szóval csak óvatosan, semmi sincs ingyen még ha először úgy is tűnik! Az utolsó napon nem igazán változtattunk az előző naphoz képest, tengerpart, esti séta, vacsora, és laza iszogatás. Összességében Izrael egy jó úti cél lehet, egy hosszú hétvégére. Kulturális szempontból felbecsülhetetlen történelmi örökséggel bír, ugyanakkor fiatalos, európai (kivéve az előzékenység), de nem túl pénztárca barát.
Külföldi Kalandjaim... 